Csak a miheztartás végett: Obama elnöksége nem oldotta meg Amerika legújabb kori emberi jogi problémáit, éppen elég van belőlük, hogy az Egyesült Államok is csak egy legyen az ellentmondásos demokráciák hosszú sorában, gondoljunk csak Guantanamora! Fejeket lehűteni: Klaus Johannis sem fogja megoldani az erdélyi magyarok gondjait, nem is jelentkezett be ilyesmire. Megválasztása fegyvertény – egy halmozottan kisebbségi politikus a fokozottan ortodox és nemzetállami Románia élén, aki, legalábbis nyilatkozat szintjén inkább hajlandó lett volna veszíteni, semmint bunkónak bizonyulni –, de korántsem a megoldás. Johannis ugyanis nem feltétlen rólunk szól, nem is egészen az erdélyiségről, hanem inkább egy zsigeri rendszerellenességről.

 

 

Való igaz, ennek mi, erdélyi magyarok is a részesei voltunk, és erre épp elég bizonyíték a közszolgálati televízióban közzétett, etnikai szempontok szerint is kiszámolt választási hajlandóság: a magyarok 80 százaléka szavazott bizalmat "a németnek". Megérkezni valahová nagy eredmény, onnan tovább verekedni magunkat azonban sokkal nagyobb erőfeszítés, mint azt sokan ma gondolnák. Ahogy mondotta volt Constantin Brâncuși, akit mostanában sokat idézgetnek holmi bankügyleteket népszerüsítő tévéreklámokban, kapitalista megfontolásból: “...messzire látni egy dolog, elmenni odáig egészen más...” Igaz, olyasmit is mondott, hogy “...a munkát nem nehéz elvégezni, minden azon múlik, hogy olyan állapotba hozd magad, amelyben el is tudod végeni...” (Az aforizmák nyersfordításaiért engem illik szidni!) Állapot van tehát, és ez még nem erény és nem eredmény! A "rendszerellenesség" nem lehet maga a rendszer, ha józan fejjel gondolkodunk, ez nem egészséges, nem is hosszútávú projekt. Mi több: ebben maga Johannis sem érdekelt.


 

Olyan politikai valóságban kell megmaradnia “román elnöknek”, amely már kétszer is nekifutott alkotmányossági csűrcsavarokkal megdönteni egy hivatalban lévő elnök vélt vagy valós hatalmát. Az alkotmány nem változott, egyhamar nem is fog, a politikai valóság még kevésbé, a román társadalom egy jottányit sem lett az urnák tövében toleránsabb, Johannis pedig politikus volt eddig is, az marad ezután is, és amióta a nagyszebeni városházáról az országos nagypolitikába ejtőernyőzte magát, meglehetősen jó taktikai érzékkel mozog ebben a közegben. Éppen elegendő indok, hogy mostantól árgus szemekkel, éles kritikával figyelje minden egyes lépését minden egyes választópolgár, legfőképpen pedig azok, akik bizalmat előlegeztek neki: a gazdasági emigrációba kényszerülő, szülőhazájának komoly anyagi bevételt termelő “nyugatos diaszpóra”, a nagy közéleti hajlandóságot mutató, utcára vonuló egyetemi fiatalság – és miért ne: az elsöprő többséggel Johannisra szavazó, s ezzel együtt halmozottan kisebbséginek maradó erdélyi magyarság.

 

Megjelent a kolozsvári Szabadság 2014. november 16-i számában.

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/109710