keresztre szántak
hogy te pusztulj váratlan
gyúlt népharagtól
szitokká szikkadt
az ünnepi zsoltár sok
lázas torokból
papjaid kezük
az áldozathoz orvul
tisztára mosták
pilátusodként
golgotára juttat a
bizonytalanság
 

egy bizonyos hol
barrabást remélnek nincs
hozsannás ének
beletörődnek
s veronika vásznán meg
sem ismernének
a pór asszonynép
elaggott s hibbant a sok
sopánkodástól
megalkuvásnyi
részvét se csordul már a
szőlőkapásból

így érkezel föl
egymagad a legpusztább
koponya-dombra
súlyos csöppeket
hogy onnan harmatozz le
ránk cinkosokra
kik mindnyájan ott
marakszunk csodákért hol
keresztre szánnak
harmad hajnalon
árnya sem vetül ránk a
föltámadásnak

 

 

Szabadság, 2013. március 30.