Építsünk hídakat! – hirdette Bécsből a jubileumi 60. Euroviziós Dalfesztivál, melynek döntőjében Conchita Wurst, a rózsaszín barbie-főnix a szó szoros értelmében a levegőbe röppent. A gigashow házigazdái, Mirjam, Alice és Arabella valamennyien misztikus, mesebeli nők nevét viselik. Viva la Diva! – mondaná Dana International 1998-ból, Birmingham-ből. Kellemes meglepetés: az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekarát az a Pejtsik Péter vezényelte, akinek a Báthory Erzsébet c. musical-operánk kolozsvári ősbemutatójának hangszerelését köszönhetjük.

 


Idén Ausztrália, talán európai gyökerei miatt, versenyzőként is részt vehetett a mezőnyben. Igaz, Dalfesztivált akkor sem rendezhetett volna, ha megnyeri a versenyt, bár az Euroviziónak aligha van lelkesebb Európán kívüli rajongótábora, mint az ausztrál közönség. Idén azonban Kínában is élőben közvetítették a Dalfesztivált, nem lepődnék meg, ha piaci megfontolásból a közeljövőben mandarin nyelven beköszönnének Pekingből. A Wiener Stadthalle-ból közvetített gigashow persze menthetetlenül angolszász seregszemlévé vált: alig hallottunk Bécsből nemzeti nyelven előadott versenyszámokat. A spanyolok, olaszok és franciák kitartottak  – a román Voltaj együttes is vállalta, hogy dicséretes módon részben nemzeti nyelven mutatkozik meg –, Németalföld, Oroszország vagy Skandinávia azonban behódolt a közízlésnek. Aki nem, az nem is jutott a döntőbe: Finnország ismét kemény akkordokkal támadt, még egy Hard Rock Hallelujah-t (Lordie, 2006, Athén) azonban aligha röpítenek a mezőny élére az europop-rajongók.

Patinás múltja, közkedveltsége, páratlan nemzetközi sikere és rekordbevételei ellenére sokan csak legyintenek az Eurovizió hallatán: az ott a flitteres-fátyolos középszer és a gagyi házatája, vonagló műdalokkal és gyakori plágium-gyanúval fűszerezve. Pedig hasonló zsánerű, nem egyszer silányabban szerkesztett és vázlatosabban hangszerelt „mesterművekkel” tele vannak a vájtfülű fanyalgók által látogatott klubok, kocsmák toplistái. Nem látom tehát, miért kellene csuklóból lesajnálni a sablonos és közhelyes dalok versenyében mégiscsak felbukkanó, igényesen komponált és ízlésesen, a showbiz szabályainak megfelelően magas színvonalon „csomagolt” versenyszámokat csak azért, mert ezen a fórumon lanszírozták őket. Ezt a gigaprodukciót világszerte százmilliók követik figyelemmel, a nemzeti döntők pedig az egyes országok legnépszerűbb televíziós műsorai, és bár alig jut szerep a spontaneitásnak, rendszerint több a profizmus egy-egy ilyen előválogatóban, mint a legtöbb X-Factor-, Voice-, Pop Idol-, Got Talent- vagy Star Academy-klón szombat esti kiadásaiban.

Való igaz: ahol bocskoros bábuskák, bugyuta bábfigurák, szörnyeteggé maszkírozott rockerek és szakállas dívák viszik időnként a prímet, ott hajlamosak vagyunk elfelejteni Gigliola Cinquetti-t, Udo Jürgens-t, Johnny Logan-t, Celine Dion-t, ABBA-t, Ofra Haza-t, Patricia Kaas-t, Bonnie Tyler-t vagy éppen Rúzsa Magdit is. Igen, ők mindannyian becsülettel álltak helyt az Eurovizió történetében, többen közülük világslágerekkel söpörve végig a Dalfesztivál színpadán. A gagyi  szerencsére hiányzott idén, a vegyes rendszerű pontozás érezhetően a minőség irányába billentette a mérleget. Az ír versenyzőt, Molly Sterlinget ezzel együtt kár volt kisöpörni a második elődöntőben: a Playing With Numbers klasszisokkal jobb dal, mint a döntős versenyszámok harmada volt. Döntős lehetett viszont a német Anne Sophie Black Smoke c. dalával, mely kis áthangszereléssel Adele repertoárjában is jól mutatna, bár pontot egyet sem szerzett, a Maraaya által előadott szlovén versenyszám, a Here for You pedig Katy Perry bármelyik albumának a becsületére válna. Pop-operás szentimentalizmus is helyt kapott a bécsi döntőben: az Il Volo Grande Amore c. dala úgy bomlott ki, mint egy klasszikus legyező. Still In Love With You c. electro-swingjükkel a brit Electro Velvet előadói évtizedekkel röpítettek vissza az időben, önfeledtebben azonban ők sem táncoltak a színpadon, mint az izraeli Golden Boy-ok Nadav Guedj mögött.

 


Ha nem is a legprofibb kivitelezésű, de talán a legszimpatikusabb videó a dalfesztivál hivatalos honlapján a magyar versenyző, Csemer Boglárka Wars for Nothing című dalához készült videoklip, melynek sajnálatos módon magyar verziója nincs. Az énekesnő eddigi legnagyobb sikerét egy francia nyelvű dallal, a Nouveau Parfume-mel aratta, melynek alapötletét a Franciaországban bébiszitterkedéssel és a francia sanzon-kultúra tanulmányozásával eltöltött egy esztendő adta. Magyarul Parfüm néven hallgatható meg a dal, határozottan igényes dalszöveggel. Eljátszom a gondolattal, vajon hová lanszírozta volna Boggie-t egy ilyen kaliberű dal a tabellán? A negyedik helyre, ahová Bayer Friderikát és Jenei Szilvesztert 1994-ben a Kinek mondjam el vétkeimet, amit Friderika magyarul adott akkor elő, mégis elemi erővel hatott az egyszál gitár-kíséret és a fiatalon csengő, magabiztos énekhang Dublinban? (A minimalizmus és a magabiztosság eme szerencsés találkozásában bízott Csemer Boglárka is Bécsben...) Netán a nyolcadikra, mint Patricia Kaas-t 2009-ben a S'il Fallait Le Faire, amely a francia világsztár Cabaret c. albumának egyik húzószáma lett...? Személy szerint a holland Anouk bravúros modulációkkal komponált Birds c. dalát sem tudom elfelejteni 2013-ból, ez akkor a kilencedik helyre volt elég. Csemer Boglárka Ukrajna ihlette versenyszámának eredeti háttér-képein egy merész, ám őszinte húzással a háborus erőszak legújabb kori világbotrányait számszerüsítették, köztük a palesztin gyermekáldozatokét a Gázai övezet 2014-es lerohanása idejéből. Az Eurovízió azonban ilyen szinten már “nem politizál”, ezt a világháborúk borzalmait megéneklő francia versenyző, Lisa Angell N'oubliez Pas c. dalának wargame-esre sikeredett videoprojekciója is ékesen bizonyítja. Szimbólumok váltották hát a tényeket, így váltott át az üzenet is a döbbenetesből mesésbe, ahogyan egy versenytárs jellemezte a magyar installációt. A Wars for Nothing ezzel a “mesés” erőszak-ellenességével érdemelte ki a 20. helyezést. Ne szégyenkezzünk miatta: mostanság Európának, és benne a magyaroknak ennyire futja. Ez is valami!

 

And the winner is... Måns Zelmerlöw and the Heroes from Sweden! Auf Wiederschaun... vielleicht in Stockholm!

 

Szabadság, 2015. május 26., vezércikk.

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/115046